Tu BiSvát

Tu BiSvát, Svát hó 15.-e

Svát hó 15-e, “a fák újéve”, mert ekkorra a legtöbb gyümölcsfa kirügyezik Erec Izraelben: befejeződik a gyümölcsök úgynevezett chanatája. A dátumnak halachikus fontossága van: az orla, neta rövai, valamint a járandóságok és tizedek brachái szempontjából, általában az Erec Izraellel kapcsolatos törvények szempontjából fontos. Az orla (a fa első három évi termése) és a neta rövai (négyéves fa termése) szempontjából Tu BiSvát az a választóvonal, amely alapján meghatározható a fa életkora, pontosabban az, hogy hány évesnek kell tekinteni. A fa első három évében tilos a gyümölcsének használata, negyedévi gyümölcsét pedig Jeruzsálembe kell vinni és ott enni meg, vagy kiváltani és az árát költeni el Jeruzsálembe. Tu BiSvát dönti el, melyik év termésének tekinthető a gyümölcs, és milyen törvény vonatkozik rá. Például: egy olyan fa, amelyet 5761 – 2001 – Áv hó 15.-e előtt ültettek, 5762 – 2002 – újéve napján (Tisri 1.) második évébe lép, mivel az ültetés szempontjából Tisri elsején kezdődik az új év. 5762 – 2002 – Svát 15-én tölti be harmadik életévét. A fa éveit nem, az általában Újévnek, Ros HaSánának ismert Tisri hó 1. napja szerint számoljuk. Minden gyümölcs, amelynek 5762 Svát hó 15.-e elött megtörtént a chanatája – megjelenik a rügye -, orlának számít és tilos megenni. Ha 5761 – Svát hó 15.-e és 5762 – Svát hó 15.-e között pattant ki a rügy, neta rövai az, és meg szabad enni Jeruzsálemben, vagy meg lehet váltani pénzen. 5763 – 2003 – Svát hó 15.-vel a fa betölti negyedik évét, és megszűnnek ezek a korlátozások. A tizeddel (máászer) kapcsolatban ezt írja elő a Tóra (Dvárim 14,22 ) : Tizedeld meg minden ültetényed termését, mit évről évre terem a mező. Ebből azt vezették le Bölcseink, hogy valamely év tizede csak annak az évnek a terméséből adható, nem váltható meg korábbi vagy későbbi év termésével. Mivel nem tartható számon minden egyes fa születésének napja, Tu BiSvátot tették meg általános születésnapnak. A modern jövedelmi adókat is a naptári évek szerint vetik ki, nem pedig a vállalat alapítási dátuma szerint (az augusztus 12.-én alapított vállalat nem a következő év augusztus 11-ig befolyt jövedelme után adózik, hanem a december 31-ig befolyt után). Mivel tized szempontjából is Tu BiSvát a fák születésnapja azt is ez a dátum dönti el, milyen fajta tizedet kell adni a termésből. A smita-év (“szombat-év”) után első, második, negyedik és ötödik évban “első tizedet” és “második tizedet” kell adni, a harmadik és a hatodik évben pedik “szegény tizedet” (mászer séni). Például 5733 smita -év volt, második tizedet kell adni minden fagyümölcsből, mely 5734-ben illetve 5735-ben hajtott ki, ami 5736 Svát hó 15. és 5737 Svát hó 14. között hajtott ki, szegénytized köteles.

 

Tu bisvát napján gyümölcsöket fogyasztunk.

Tu BiSvát az idők során kiemelkedett halachikus keretei közül, általános izraeli ünnep lett, és a természettel való azonosulás ünnepévé vált. Tisá BeÁv, Áv hó 9.-e Erec Izrael elvesztésének, pusztulásának gyásznapja, Tu BiSvát pedig éppen ellenkezőleg: Izrael kivirágzásának, megművelésének, betelepítésének, természeti szépségének, termékenységének, gyümölcsei jó ízének ünnepe lett. Őseink mindent megtettek, hogy Tu BiSvát napján izraeli gyümölcsre mondhassanak áldást, bráchát. A szokás ma is él: a gálutban (a szétszórattatásban) élő zsidó közösségek, egyének, Izraellel való azonosulás kifejezése lett. Az ember a mező fája (Dvárim – Mózes V. – könyvében, 20,19) minden gyümölcs, mely Erec Izraelből jön, arról ad hírt, hogy élnek ott zsidók, van zsidó élet Izrael földjén. Ari (Askenázi Rabbi Icchak – Jichák Lúria Askenázi) és a többi cfáti kabalista jóvoltából lett Tu BiSvát “gyümölcsevő nap”, az a nap, amelyen az ember részt vesz a fák örömében. Az idő szentesítette, intézményesítette ezt a kabalista rendeletet. A Pri Éc Hádár a Tündöklő fa gyümölcse valóságos Tu BiSváti Haggada lett. Van, aki ötvenféle gyümölcsöt eszik ezen a napon. Tu BiSvátkor is ünnepi asztalt terítünk, és megrakjuk Izrael gyümölcseinek legjavával. A legfontosabb az a hét növényfajta, amelyeknek említésével a Tóra Izrael földjét dicséri. Főleg olyan gyümölcsöket igyekszünk beszerezni, amilyeneket még nem ettünk abban az évben, hogy sehechejánu áldást mondhassunk. Az ünnep hangulatát nevelési célra is felhasználjuk: az Izraelben lakás micvájáról beszélünk a gyermekekkel, és ilyenfajta példázatokra oktatjuk őket: ” Miért hasonlítjuk Izrael népét az olajbogyóhoz? Mert amint az olajbogyó csak az olajütőben adja ki olaját, azonképpen Izrael is csak akkor tér jó útra, ha ütik. ” (Meláchot – Áldozatok – traktátus, 53. lap ) Szokás fát ültetni e napon, ha nincs éppen smita év, mert akkor tilos a föld művelése. ” Minden fa arra lett teremtve, hogy a teremtmények élvezzék” – írja a Midrás ( Börésit Rábá 13a ). Pedig nem mindig az eszi a gyümölcsöt, aki a fát ültette. Choni HaMöágél rabbi egyszer az úton jártában charuv-fát ültető emberre lett figyelmes: ” Hány esztendő múlva hoz ez a fa gyümölcsöt?” Azt felelte ez az ember: Hetven esztendő múlva.” “Ennyire biztos vagy benne, hogy hetven év mőlva még élni fogsz és enni fogsz belőle?” Amikor a világra jöttem, olyan világra jöttem, amelyben már voltak charuv-fák. Amint atyáim ültettek énnekem, úgy ültetek én is unokáimnak.”