Purim

Purim, az összefogás és a megmenekülés napja

 

Mottó:

„És a zsidóknak fény és öröm volt, vígság és dicsőség! – Így legyen mindannyiunknál!

(Eszter könyve 8. fejezet, 16. vers)

 

A történet:

A héber dátum: Ádár hónap 14.

A purim a sok gyásznap, mely a zsidóság több évezredes történelmét kíséri, mellett egy igazi hamisítatlan örömünnep.

Az ünnep történelmi hátterét Eszter könyvéből ismerhetjük meg, mely szerint időszámításunk előtt 470- körül Áhásvéros (görögösen: Xerxes) király uralkodásának idejében az ámálék népből származó főminiszter, Hámán, el akarta pusztítani a Perzsa Birodalom minden zsidó lakóját. Azonban a zsidó Mordeháj és unokahúga, nevelt lánya Eszter, meghiúsította Hámán gonosz tervét és megmentette népét a pusztulástól.

A sorsvetéssel (perzsa nyelven: PUR, ebből a szóból származik az ünnep neve) megállapított napon és a zsidók fegyverrel a kézben védték meg magukat és számoltak le ellenségeikkel, ahogyan Eszter könyvében is olvashatjuk.

 

A hagyományok:

Előírás, hogy purim ünnepén meg kell ajándékozni legalább egy embertársunkat kétféle dologgal, olyannal amely rögtön alkalmas az elfogyasztásra. Ezt az ajándékküldést hívjuk a közismert jiddis szóval sláhmónesznek (héberül: misloáh mánot). E kedves figyelmességre, kötelességre már Eszter könyvében is van utalás.

Azonban nemcsak ajándékot kell küldeni, hanem a rászorulókat is meg kell ajándékozni. Legalább két embertársunknak kell adni ajándékot, mely ez esetben lehet pénz is. E fontos előírást bölcseink szintén Eszter könyvében található mondatokra alapozzák.

Purimkor ünnepi lakomát (miste) kell tartani. A bibliai időben is díszes étkezéssel ünnepelték meg a megszabadulást.

E lakomákon bort is ittak, talán ezért rendelték el bölcseink, hogy „Minden ember köteles annyi bort inni, hogy ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordeháj között!” -írja a Talmud, a Megilá traktátus 7b oldalán.

Purimkor szokás maskarákba, jelmezekbe öltözni, másnak látszani.

E jelmezek voltak a kellékei a purimi játékoknak (jiddisül: püremspíl/purimspiel), előadásoknak is, a kimondottan e napra írt tréfás színdaraboknak. A purimi tréfák (stiklik) szinte előírásszámba mentek e napon. Ekkor választották a purimi rabbit is, kinek joga volt akár a bevettől eltérő módon is magyaráznia a közösségnek a Szentírást.

Egyszóval purimkor majdnem minden meg van engedve, ami jólesik, persze a törvény keretein belül.

Az álarc viselésének másik okát abban is kereshetjük, hogy ez az egyedüli szentírási könyv, amiben Isten neve nem szerepel, ám mégis mindenhol ott érezzük az Ő óvó jelenlétét. A történések álarca mögül figyel bennünket.

 

Az ünnep üzenetei:

Purim és a zsidó történelem szorosan összefonódik, mert purim ünnepében benne foglaltatik a zsidóság eddigi sorsa, történelme is.

A Szentírásban olvassuk, hogy Hámán vérfürdőjétől a zsidók megmenekültek, de sajnos azt is tudjuk hány és hány Hámán előzte meg és követte őt? Hogy a szétszórtságban hány zsidó esett a gyűlölet áldozatául, sehol sincs feljegyezve.

Ezen üldözések folytán a zsidók erősebb összetartásra szorultak, mint más népek és bizonyos mértékben külön világot éltek. E külön világnak szerves része a purim örömünnepe is.

Számunkra a sok-sok tanulság közül az egyik legfontosabb, hogy a zsidó szellemi és fizikai túlélés útja csakis az összefogás és a hagyományok megtartása lehet.

 

Néhány tanács a hölgyeknek:

A purimi sütemények között hagyományosan megtalálható a flódni (almával, dióval, mákkal és (szilva)lekvárral rétegezett sütemény), a kindli (mákos vagy diós tekercs „pólyásbaba” formában), a kráncli (tésztakarika, tojásfehérjéből készült habbal a tetején), valamint a legközismertebb purimi sütemény: a hámántáska (homentás, ozné Hámán). A hámántáska mákkal vagy (szilva)lekvárral megtöltött háromszögletű sütemény, mely alakjának és elfogyasztásának több magyarázata van. Az egyik magyarázat szerint a német mák (Mohn) és a táska (Taschen) szavak összevonása, héber névelővel ellátva (Há-Mohn-Taschen), melyben így szerepel a Hámán (Há-Mohn) szó is. Van oly vélemény is mely szerint Hámán süvegének volt ilyen alakja; mások szerint a halálra ítéltek fülét akkoriban levágták (ozné Hámán = Hámán füle). Vannak kik úgy vélik, hogy a három szöglet a zsidóság három ősatyját jelzi, mert az ősök: Ábrahám, Jichák/Izsák és Jákob érdeme volt, hogy jött purimkor a segítség.

 

Történelmi érdekességek:

A purim szó és a hozzá kapcsolódó események a zsidó történelem oly szerves részévé váltak, hogy a különböző városok zsidó közösségei saját megmenekülésük napját is purimnak nevezték. Például: anconai purim (megmenekültek a földrengés pusztításától 1690-ben), budai purim (Páduában tartották annak emlékére, hogy 1684-ben a budai vár ostromának hírére a csőcselék megtámadta házaikat, de szerencsésen életben maradtak), tripoliszi purim (1793-ban a kalózok rabszolgákká tették a zsidókat, de csodásan kiszabadultak) stb.